meetings and separations – találkozások és elválások
Outside, nature is buzzing, and I sit in a sunspot on the carpet, listening to the gentle murmurs of the house. Everything is busy, doing its part. Except for me. I can’t even move. I’m absorbing the sun’s energy just to have the strength to breathe. It’s a brand new experience: I’ve been working with great momentum and endless energy in my whole life. But now, fate has knocked me down. It found my weakest flank and hit me. One stands their ground, sometimes even laughs, and then, despair comes like a gigantic wave, sweeping one away and crashing into the rocks. I can’t move. I don’t even know where to go if I ever get back up. Slowly, I've been left to myself; people's helpfulness, along with memories, has faded, they don't pay attention anymore, and I realised too late that without information, there’s a great chance I’ve miscalculated. Bureaucracy wears me down; sometimes I feel like giving up. Bojka is at school today, so I can cry. Dana comforts me, I’ve received a thousand Vizsla kisses, and she wrapped her leg around my arm.
Laca said life is about meetings and separations. But why do we meet the people we do…? What’s the message? What we think is eternal and natural disappears in an instant. Others, however, flash like beacons, repeatedly signalling certain events. And some reach out to us when we’re sinking. Some appear just long enough for a moment of realisation, and then some turn our entire worldview upside down. CsM once told me that my task in this world is emotional experience. Well, it’s comforting to see that I’ve already discovered much of both heaven and hell. In fact, now I feel like not a single inch of it remained unexplored.
When I finally stopped for a moment, listened to the silence, and realised that this is truly marvellous. Freedom — a new life opened up before me, one I would have never had the courage to begin on my own. The sacrifice was too great, though. It shouldn’t have happened this way; I paid too high a price for being a coward.
While Laca wanted to give me the best and most perfect, his perfectionism placed me in an impossible situation. The presence of two perfectionists in a household rarely leads to good outcomes. Now he’s not here. Though I hear and know what he would say, I’m still moving forward, in my own crazy, intuitive way. And shockingly, it works. As long as I can pay. Earning money is a different story. The house stands, shining, the child and dog have been fed, most official matters have been set in motion, though fewer have been completed.
Kint zsizseg a természet én pedig ülök a napfolton a szőnyegen és hallgatom a ház finom morjait. Minden él, minden teszi a dolgát. Csak én nem. Meg sem tudok mozdulni. A nap energiáját szívom magamba csak hogy legyen erőm lélegezni. Furcsa kontraszt, amióta az eszemet tudom dolgozom, hatalmas lendülettel és kifogyhatatlan energiával. Most azonban kétvállra fektetett az élet. Megtalálta a gyenge pontjaimat és ezeken keresztül mért rám végső csapást. Az ember helyt áll, néha még nevet is aztán a kétségbeesés mint gigantikus hullám sodor el és csap a kőfalhoz, mozdulni sem tudok. Azt sem tudom, hogy ha egyszer feltápászkodom, merre induljak. Lassan magamra maradtam, az emberek segítőkészsége az emlékekkel együtt fakult meg, már nem figyelnek, én pedig későn ébredtem rá, hogy információ híjján nagy esély van rá, hogy elszámoltam magam. A bürokrácia felőröl, néha úgy érzem nem bírom tovább. Bojka ma iskolában van, így szabadon sírhatok. Dana vigasztal, ezer vizslapuszit kaptam, és a karomat átölelte a lábával.
Laca szerint az élet találkozások és elválások sora. De vajon miért azokkal találkozunk akikkel…? mi az üzenet? Akiket örökkévalónak és természetesnek gondolunk egy pillanat alatt tűnnek el. Mások pedig mint jelzőfény villannak fel bizonyos elemények előjeleként. És vannak akik utánunk nyúlnak amikor süllyedünk. Vannak akik egy felismerés erejéig jelennek meg és vannak akik az egész világképünket felforgatják fenekestől. CsM azt mondta, hogy az én feledatom ezen a világon az érzelmi tapasztalás, hááát, jó ezt így utólag látni, hogy a mennyország és a pokol nagy részét sikerült már bejárnom, igazából most úgy érzem, hogy egyetlen cm2 sem maradt felderítetlen.
Amikor végre egy pillanatra megálltam, hallgattam a csendet, rájöttem, hogy ez mesés. A szabadság, egy új élet nyílt meg elöttem amit magamtól sosem lett volna bátorságom elkezdeni. Az áldozat ugyan túl nagy volt, nem így kellett volna történnie, túl nagy árat fizettem a gyávaságomért. Amíg Laca a legjobbat és legtökéletesebbet akarta megadni nekem, lehetetlen helyzetbe hozott a perfekcionalizmusával. Két perfekcionista jelenléte egy csárdában ritkán vezet jóra. Most nincs itt, bár hallom/tudom mit mondana, mégis a magam őrült intuitív módján megyek előre és döbbenet: működik. Amíg fizetnem kell. A pénzkeresés az egy másik történet. A ház áll, ragyog, a gyerek, kutya megetetve, a hivatalos ügyek nagy része elindítva, kevesebb befejezve.
