The Angel – Angyal

The intense pace of the past six months has pushed my limits:

I’ve become unbeatable in strategic thinking and organisation, my brain capacity has extended, and there's no detail I can't remember — only for as long as it's needed. After that, everything is wiped clean without a trace, just like during exam periods. My senses have sharpened both physically and spiritually. I always sense what I need to do; postponed or forgotten tasks and seemingly useless fragments of information pop into my mind at just the right moment.

It hit me that I couldn’t stand this torture any longer. For six months, I’ve been working on the smooth handover of the company without any guarantee. When I finished, I said aloud: I have nothing more to add: The mission is completed. Either the sale goes through until the end of this month —or Ihave to  quit. The second option obviously isn’t profitable, but it's a rational decision regarding my mental health and well-being. You can't work 12 hours a day without consequences.

Then suddenly, a sense of angelic calm washed over me. As if it were all already behind me, gift-wrapped. Once I let go of the burden, my strength multiplied. I finished preparing the digital materials, and to celebrate, I grabbed a drill and a bottle of champagne (as an emotional support :-D I used the drill for the first time!), and finally, placed the angel in its proper place after they had been waiting on the carpet for months. S/he smiled and spread their wings.

The next day, the contract arrived—with the exact payment schedule."

Az elmúlt hat hónap megfeszített tempója kitágította a korlátaimat: stratégiai gondolkodásban és szervezésben verhetetlen lettem, meghatványozódott az agykapacitásom, nincs olyan részlet amire ne emlékeznék, igaz csak addig amíg szükség van rá. Utána nyom nélkül törlődik minden, pont mint a vizsgaidőszakban. Az érzékeim fizikai és spirituális értelemben is felélesedtek. Mindig megérzem, hogy mit kell tennem, a lehető legjobbkor villannak be az elfelejtett-elhalasztott teendők és addig feleslegesnek hitt információ morzsák. 

 Belém hasított, hogy ezt a tortúrát nem bírom egy perccel sem tovább. Hat hónapja a cég zökkenőmentes átadásán dolgozom, minden biztosíték, bizonyosság nélkül. Amikor elkészültem, kimondtam: többet nem tudok hozzátenni. Ettől a ponttól kezdve vagy sikerül nyélbeütni az adásvételt a hónap végéig – vagy ki kell szállnom. Ez utóbbi megoldás nyilván nem jövedelmező, de mindenképpen ésszerű döntés az épelméjűségemre és az egészségemre nézve. Napi 12 órát dolgozni nem lehet büntetlenül.

 Hirtelen angyali nyugalom szállt meg. Mintha már az egész mögöttem lett volna, díszcsomagolásban. Ahogy megszabadultam a tehertől, az erőm megsokszorozódott és befejeztem a digitális anyag előkészítését, majd ezt megünnepelendő, fogtam egy fúrót meg egy üveg pezsgőt (kellett az emotional support :-D) majd méltó helyére tettem az angyalt a nappaliban, ami hosszú hónapok óta a szőnyegen várt a sorára. Elmosolyodott és szárnyakat kapott. 

A rákövetkező nap megérkezett a szerződés a pontos fizetési ütemtervvel együtt.