Driving lesson - (újra)tanulok vezetni

And here is another task: driving.

At first, it was fun, riding my bike through rainstorms, snow, and howling winds. I found it challenging, so I took it as a bit of exercise. Moreover, I thought it was an adventure! But after everything I’ve been through, it’s lost its charm. Back in December, I was cycling for an hour and a half every single day. Now? I think twice before even getting on a bike—or stepping outside at all.

Dana, on the other hand, really misses our Sunday morning coffees by the sea. She doesn’t seem to have fully felt the weight of Laca’s passing. Honestly, I think she’s still waiting for him to come back. We spent so much time going in and out of hospitals that she might just believe he’s still somewhere out there, trying to find his way home.

There were a few days when Dana sniffed every parked car, ran up to every door that opened—while I stood there crying. I’m still not fully okay, but time doesn’t wait. Dana’s getting older. She’s starting to withdraw, and I can’t carry her in the Johnny Loco anymore.

So it’s time to get acquainted with Bertha—our lovely, tiny car. She’s trustworthy, sweet even, except for one small issue: she has a manual transmission. And well... that’s shaky ground for me.

itt van ez is: a vezetés. Eleinte vicces volt esőben, hóban, üvöltő szélben biciklizni, de azok után amiken végigmentem már nem annyira vonzó opció. Decemberben napi másfél órákat kellett tekernem így most kétszer is meggondolom, hogy biciklire üljek vagy kilépjek-e egyáltalán a házból. Danának viszont nagyon hiányoznak a vasárnap reggeli kávék a tengerparton. Nem igazán szenvedte meg Laca halálát, szerintem még várja, hogy visszajön. Annyit mászkáltunk kórházból ki-be, hogy azt gondolhatja még mindig úton van valahol. Volt egy pár nap azonban amikor Dana minden autót végigszaglászott, minden nyíló kocsiajtóhoz odarohant, én pedig bőgtem. Még nem vagyok teljesen stabil, de az idő sürget: Dana öregszik, kezd befordulni és én nem tudom a Johnny Loco-ban vinni. Ideje tehát összebarátkozni Berthával, aki rendkívül bizalomgerjesztő kis autó: egyetlen apró szépséghibával: normál váltós, az pedig nekem ingoványos talaj.