Tenerife 3.
Despite the hypnotic lull of the waves, my sleep was restless. Laca followed me through my dreams, but when HE curled around me at dawn, everything else dissolved. I adore his touch, kiss, even the scratch of his beard—he wakes up my senses even when I’m half-asleep. Fading back like that, slipping straight into bliss, feels unreal.
Our very first breakfast together was clumsy, but magical! I can hardly believe we were fussing around each other in the kitchen, watching the sun brightening the colours up, slowly bringing the coast to life. We discovered each other’s preferences, tiny rituals – recording every detail unnoticed.
Later, we wandered off to see the hacienda and a crumbling old water-pump house that looked more like a castle. I can’t believe no one has claimed it yet. I wasn’t as tired today, so the images were sharper, the island’s richness struck me even more—the palms, the banana trees—I was enchanted. Home, reality, all of it slipped away so quickly, faster than I would’ve thought normal. I was escaping from everyday life, and loving every second I got to spend with him. We tangled ourselves together, wandering through paths, gardens, and little towns, never running out of words. We laughed endlessly.
Here, restaurants and shops open whenever they feel like it. The locals know how to live. Rules don’t tangle them up—I admire that. The corner place – I could hardly call it a restaurant – where we wanted to eat was closed, so we just moved on. I love to sit beside him while he is driving, his hand resting on my thigh. Even in silence, it’s perfection.
In Icod de los Vinos, we admired that enormous old tree, then ate in Garachico. There was a bit of confusion: When he said “the next door on the left”, I slipped in through an earlier door than he expected, so we ended up in a completely different restaurant than planned. But the crazy, energetic, impressively Spanish waiter turned out into an unforgettable memory. The baked potatoes with mojo sauce, the prawns sizzling in garlicky chilli oil—I could never get enough of those. I’ve never eaten so much oil in my life, and I didn’t regret a single drop. We ate and drank wine out on the open terrace, and I could not believe that it was still February and my birthday. He spoils me with the most magical adventures. I’ve never been on a journey this beautiful—even though it’s nothing like the polished, carefully chosen destinations I got used to.
Annak ellenére, hogy a hullámok moraja hipnotikus hatású, nyugtalanul aludtam, Laca végigkísérte az álmom, de ahogy ő hajnalban hozzám simult, mindent elfelejtettem. Imádom az érintését, a csókját, a borostáját, még félálomban is fel tudja kavarni az érzékeimet. Milyen jó így ébredni, elveszni a gyönyörben. Az első közös reggeli suta volt, de mesés! El sem hiszem, hogy ott sertepertéltünk egymás körül a konyhában és csak néztük ahogy a Nap bekapcsolja a színeket és lassan életre kelti a partszakaszunk részleteit. Ilyen finoman fedeztük fel egymás preferenciáit, rituáléit, észrevétlenül memorizálva a részleteket.
Elsétáltunk megnézni a haciendát és a romos vizipumpa házat, ami inkább kastélyra emlékeztetett, csodálom, hogy eddig még senki sem vetett rá szemet. Kevésbé voltam fáradt, így sokkal élesebbek voltak a képek, lenyűgözött a sziget gazdagsága, a pálmák, a banánfák, egyszerűen el voltam varázsolva. Elveszítettem a kapcsolatot az otthonnal, a valósággal, gyorsabban kapcsoltam át ebbe a párhuzamos univerzumba mint várható, vagy normális lett volna. menekültem a mindennapokból és élveztem minden másodpercét amit vele tölthettem. Összegabalyodva mentünk át az ösvényeken, a kerteken, a városokon és be nem állt a szánk. Rengeteget nevettünk.
Az éttermek, boltok random vannak nyitva, a helyiek tudnak élni. Senkit sem zavarnak össze a szabályok. Kedvelem őket. A banánfákkal övezett sarki hely ahol enni akartunk zárva volt, mentünk tovább. Szeretem azt az érzést, hogy vezet, én mellett ülök, a keze a combomon. Csendben is jó.
Icod des los vinos-ban megnéztük a bazi nagy fát majd Garachicioban ettünk. Volt egy kis félreértés mert én egyel korábbi ajtón fordultam be mint ő gondolta, de nem szólt, így egy totál más étteremben kötöttünk ki mint az tervben volt, de ez az őrült pincérrel örök emlék marad. A héjában sült krumplit Mojo-val és a garnélákat chilis-fokhagymás olajban sütve nem lehet megunni. Életemben ennyi olajat nem ettem, de egy cseppjét sem bántam meg. Ettünk és boroztunk a nyitott teraszon, én pedig nem hittem el, hogy február van és holnap van a szülinapom. Ő mesés kalandokkal kényeztet, soha ilyen gyönyörű utazásban nem volt részem, pedig távol állt azoktól ez eddigi helyek színvonalától amiket eddig megszoktam.
