Tarot art

The Tarot has been part of my life ever since emptiness and discontent found their way into my soul. Perhaps it’s because I entered that stage of life when question marks are flashing up everywhere, and the answers reality offers feel less and less convincing.

I first started reading the cards just for fun—much like glancing at a daily horoscope in a magazine—but after a few strikingly accurate “hits,” I began to take it more seriously.

I don’t feel a personal bond with every single card; there are some I may never have drawn. Yet by the time I finish illustrating the deck, even those might appear in my life. One thing is certain: the cards have signalled every turning point in my life. And there’s nothing magical about it—deep down, we all know the answers to our own questions. The cards simply help bring them to the surface and redirect our focus where it is needed.

A Tarot azóta van jelen az életemben amióta a hiány és az elégedetlenség befészkelte magát a lelkembe. Talán azért mert abba az életszakaszba léptem amikor mindenhol kérdőjelek villannak fel és a válaszok amik a valóságból érkeznek egyre kevésbé tűnnek hitelesnek. 

Játékból kezdtem kártyázni, azért, amiért az ember elolvassa a magazinokban a napi horoszkópot, de néhány sikeres "találat" után elkezdtem komolyan venni.

Nem minden kártyához van személyes kötődésem, van olyan amit talán sosem húztam, de mire a végére érek a pakli illusztrálásának még akár ők is felbukkanhatnak. Egy biztos, az életem összes sorsdöntő eseményét jelezték és ebben nincs semmi mágia, a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk a választ a kérdéseinkre, a kártya csak segít felszínre hozni azt és jó helyre igazítani a fókuszt.