Tarot - The First Steps
I missed working — the kind that finally pulls my mind together. Now I feel it: drawing is WORK, with capital letters. Every image hides an unbelievable amount of strategic planning. It’s not just the production that imposes technical boundaries I have to keep in mind; the act of drawing itself is a constant decision-making process. A million tiny pieces of information flash back and forth every minute, every line, every colour sets off an avalanche of questions. Questioning, deciding, adjusting… again and again. My mental wires have gone a bit rusty, so I move slowly. But this is what I needed — something that tears me out of reality.
The bureaucratic matters in Hungary still give me tasks to wrestle with, but thankfully, I can already see the end. Forty days — I can endure it somehow. Once it’s over, every last root will be cut, and nothing will tie me there anymore. The events of recent months have only confirmed what I already knew: I no longer belong there. As my pain has softened into astonishment, I started to see it as a lesson to learn, and I can take flight again — for now, only as high as my broken wings will carry me. I’ve had enough of the ground, of reality; I’ve spent more time there this past year than in my entire life. Slowly, I’m building a little world around me, though at first glance it probably looks more like a fortress.
I’ve set up a cool office for myself in the living room, and I can work there almost undisturbed. One day I’ll turn Laca’s room into a studio where Bojana and I can work together, but not yet. It’s still untouched. The time hasn’t come, and I don’t have the strength. Sometimes I just sit in there and stare at the relics of our former life.
My old works feel distant, and my new self waits with a trembling kind of curiosity for the trial ahead. What will my new style look like? At least the Tarot deck I’m designing feels like solid ground: I want to keep its classic symbols, the ones that have stood the test of time for so many years. So I know this won’t be the great breakthrough for me. I understand these motifs so clearly, and I’m grateful for all the guidance the cards have given me — that’s how I’ll pass them on. Why would I change anything that works? This monotony will be perfect for the purpose: I can get lost in the details and tinker with perfection until the end of the world. My last endless, boundless project was Ed and Wolf — it too helped me to get through a painful period. This time it has to be a more efficient and rapid kind of therapy, otherwise next year we’ll be very, very hungry. :-D
Hiányzott a munka, hogy végre összerántsam az agyam. Most érzem csak, hogy ez MUNKA, csupa nagybetűvel, mert elképesztő stratégiai tervezés van minden kép mögött. Nemcsak a kivitelezés szab technikai kereteket amiket észben kell tartani, de a rajzolás maga is folyamatos döntéshozatal, percenként millió információ cikázik oda-vissza, minden vonal, minden szín kérdések lavináját indítja el. Kérdés, döntés, korrigálás...megint és megint. Eléggé berozsdásodott ez a network a fejemben, lassan haladok. De most erre van szükségem, ez szakít ki a valóságból.
A hivatalos ügyek Magyarországon még mindig adnak feladatot, de szerencsére már látom a végét. 40 nap, fél lábon is kibírom. Ha ez lezárul, minden gyökér elszakad és már semmi sem lesz ami odaköt. A közelmúlt eseményei is megerősítettek benne, hogy én már nem tartozom oda. A fájdalmam is döbbenetté szelídült, már tudom leckének tekinteni és újra szárnyalni, egyelőre csak olyan magasra, amennyire a törött szárnyakkal lehet. Elég volt a földből, a valóságból, több időt töltöttem ott az elmúlt évben mint egész életemben. Lassan építem a kis világom magam köré bár első ránézésre inkább bástyának tűnik.
Berendeztem magamnak egy vagány irodát a nappaliban és szinte háborítatlanul dolgozom. Laca szobáját fogom egyszer átalakítani stúdióvá ahol Bojkával alkothatunk, de még nem. Még érintetlen. Még nem jött el az idő és erőm sincs hozzá. Néha leülök nála és nézem az egykori életünk díszleteit.
A régi munkáim furcsán idegennek tűnnek, az új énem félelemmel teli kíváncsisággal várja a megmérettetést. Vajon milyen lesz az új stílusom amikor belelendül...? Bár a Tarot amit tervezek elég biztonságos talaj: szeretném megtartani a klasszikus szimbólumrendszerét, ami annyi éven keresztül megállta a helyét - így biztosan nem ez lesz a nagy lehetőség a kibontakozásra. Tisztán értem ezeket a motívumokat, hálás vagyok a sok útmutatásért amit kaptam a kártyáktól - ezért így adom majd tovább. Ha egyszer működik?!?! Ez a szerzetesi munka ideális a célnak: el lehet veszni a részletekben és a világ végéig molyolni a tökéletesítéssel. Az utolsó ilyen végtelen, parttalan munkám az Ed és Wolf volt az is egy fájdalmas időszakot segített feldolgozni. Ez most picit gyorsabb lefutású terápia kell, hogy legyen, különben jövőre nagyon éhesek leszünk. :-D
