Villa Augustus

“God Almighty planted a garden. And indeed it is the purest of human pleasures. It is the greatest refreshment to the spirits of man; without which, buildings and palaces are but gross handiworks; and a man shall ever see, that when ages grow to civility and elegancy, men come to build stately sooner than to garden finely; as if gardening were the greater perfection.” / Francis Bacon

Life is full of surprises.

The best ones arrive without warning, lifting you out of the whirl of everyday life with a refreshing, cleansing force. They carry you far enough from your troubles that, from that new perspective, those troubles seem insignificant.

Villa Augustus first appeared to me in an Instagram post — an unexpected place for something so special to occur — yet I felt its calling, as if the message had been meant directly for me. It had been a crazy week, so I decided that it would end on Friday.

I’ll admit, I had quite another picture in mind when we set out. Proof of that lies in the Tarot cards I packed, thinking the old water tower would make the perfect background for a new post. Carefree relaxation has never been my strength — an old habit from my Marbushka days. A new place, to me, always feels like an opportunity: a fresh setting where my creative work can sparkle. But that idea died with the moment I walked through the garden gate. Villa Augustus had a spirit and a rhythm entirely its own, so different from what I expected that all I could do was give in and enjoy its blessings.

The purity of the garden touched me deeply. Its calm order and subtle beauty brought back memories of our years in Budakeszi, when I was full of energy and utopian dreams of changing the world — starting with our own lives. I wanted to show Bojka what a sun-ripened tomato tastes like and how crisp lettuce can be after the rain.

We still eat organic food today, but back then, I was convinced our garden could be its source. Life, however, had other plans. It showed me that good intentions aren’t enough — a garden also needs skill, care, and patience. Slug attacks and our dogs’ sudden decision to become vegetarians put an almost immediate end to that story.

So it’s no wonder I looked at the gardens of Villa Augustus with admiration — their balance, beauty, and healthy abundance felt like something out of a painting.

The Dutch are known for creativity, playfulness, and practicality — and the garden reflected all three. It wasn’t just decoration around the old water tower, now a hotel, but the very heart of the place. It supplied the restaurant with fresh ingredients and embodied everything a true garden offers: flavour, fragrance, beauty, and harmony.

I found myself surrounded by a garden that both nourished and delighted, where the rhythm of nature felt close enough to touch. Here, the seasons didn’t just pass — they could be felt and lived through every sense. The garden inspired the kitchen, and the kitchen inspired the garden in return. From that conversation grew something quietly magical — something that captivated me because once, I wanted to create the same harmony in our garden, so it felt both timeless and new, and somehow deeply, reassuringly familiar.

“A Mindenható kertet ültetett. S valóban, ez az emberi gyönyörök legtisztábbika. A léleknek ez a legnemesebb felüdülése; mert nélküle a házak és a paloták csupán durva emberi alkotások maradnak, puszta építmények, melyekből hiányzik az élet szelíd lelke. Megfigyelhető, hogy amikor a korok elérik a műveltség és a kifinomultság idejét, az emberek hamarabb építenek fenséges házakat, semhogy igazi kerteket alkotnának — mert a kertművészet a tökéletesség magasabb foka.” / Francis Bacon

Az élet meglepetések sorozata. A legjobbak váratlanul érkeznek, frissítő, tisztító erővel ragadnak ki a mindennapok örvényéből, távolítanak el a problémáidtól, hogy azok egészen jelentéktelenné zsugorodnak az új nézőpontból. 

A Villa Augustus egy Instagram posztban ugrott fel és bármilyen prózai is a portál amin érkezett, azonnal rabul ejtett. Éreztem, hogy hívogat, ez az üzenet nekem szól. Kemény hét volt mögöttem és elhatároztam, ennek már pénteken vége lesz.

Bevallom egészen másra számítottam amikor útnak indultunk, ennek ékes bizonyítéka, hogy a Tarot kártyáimat is magammal vittem remélve, hogy a hajdani víztorony ideális háttér lesz egy új poszthoz. Önfeledt pihenésben nem vagyok jó, ez még a Marbushkás idők maradványa. Egy új helyszín rengeteg lehetőséget kínál, hogy az alkotásaim más kontextusba/megvilágításba kerüljenek. Ez a szándék már a kert kapujában elbukott. A Villa Augustus egészen más stílust és értékrendet képviselt mint amire számítottam, nem hagyva más lehetőséget csak azt, hogy pihenjek és élvezzem az élményt. 

A kert tisztasága megérintett. A rendezettség, finomság felidézte bennem a Budakeszin töltött éveket, amikor hatalmas erővel és utopisztikus gondolatokkal akartam megreformálni a világot - kezdve a saját életünkkel. Meg akartam mutatni Bojkának milyen a napsütés ízű paradicsom és a friss, eső mosta saláta. Máig organikus ételeket eszünk, de akkor, ott még elszánt voltam, hogy a mi kertünk lesz ezeknek a forrása. Persze a természet másképpen döntött, megmutatta, hogy a szép gondolatokon kívül elhivatottság és szakértelem is kell egy kert fenntartásához. A meztelencsigák és a váratlanul vegetáriánus életmód felé nyitó kutyáink vihargyorsan pontot tettek a történet végére. Így érthető, hogy őszinte csodálattal adóztam a Villa Augustus kertjének rendezettsége előtt és áhítattal néztem a festményekre illő boldog, kicsattanóan egészséges növényeket. A hollandokra egyébként sem jellemző a fényűzés, annál inkább játékosság, a kreativitás és a praktikus gondolkodás. 

A kert tehát nem csak dekoráció volt a hajdani víztorony (jelenleg hotel) körül, de forrása az étteremben felszolgált ételeknek és mindazt megtestesítette, amit csak egy kert ígérhet: ízeket, illatokat, szépséget és harmóniát. Egy olyan kert ölelt körül, amely táplál és gyönyörködtet, amelyben a természet körforgása kézzel foghatóvá vált. Ahol az évszakok nemcsak eltelnek, hanem megélhetők, hiszen minden érzékünkre hatnak.

Ez a kert volt az étterem konyhájának múzsája, a konyha pedig a kerté: az egyik inspirálja a másikat. Ebből a párbeszédből született meg az a csoda, amit otthon is szerettem volna megalkotni: a tökéletes körforgás. Mindez elvarázsolt, hiszen egyszerre volt új, inspriáló kezdeményezés, ugyanakkor ősi, mélyen ismerős érzés.