At home, I was reborn. There’s a lot to do, but Bojka’s enthusiasm spills into me, and I push everything else aside. Although I can only afford myself a single afternoon out — I don’t mind. We’ start the Christmas preparations. The adventures are slowly awaking: I drive in a grandma style. We buy the most pitiful root-ball Christmas tree imaginable. I wrestle it into the car beside the vizsla, entirely on my own (thank goodness I’m not allowed to train—doctor’s orders). I smear the car inside with mud and, for the first time in weeks, I laugh with Bojka. Slowly, the shameful memories of this year begin to fade away. We wander through the Christmas kingdom of De Bosrand, buy ornaments, and at home we flood the house with light. Little by little, something starts to flicker inside me, too. I can hardly believe it’s Christmas again.
Itthon újjá születtem. Bár rengeteg tennivaló vár, Bojka lelkesedése át ragad rám és félre tolok mindent. Igaz, hogy csak egy délutánnyi haladékot tudok adni magamnak, nem bánom, karácsonyozunk. A kalandok újraélednek, vezetek, bénán mint egy nagyi, megvesszük a legnyomibb gyökeres karácsonyfát, egyedül paszírozom be a vizsla mellé (még jó, hogy nem edzhetek, pihenést írt az orvos) összeagyagozom a kocsi belsejét és végre kacagok Bojkával, hetek óta először. Lassan-lassan pattogzik le rólam ennek az évnek a mocska. Bejárjuk a De Bosrand karácsony-birodalmát, veszünk díszeket és otthon fénybe borítjuk a házat. Lassan bennem is pislákolni kezd valami. El sem hiszem, hogy megint karácsony van. :-)
