The Fool's journey
I’ve been living in the world of Tarot for seven months now—reading, writing, drawing, dreaming it. By now, I speak the language of symbols fluently; communication with the cards flows, even if I don’t always like what they say. Every Tarot book advises clearing your mind before a reading and suggests receiving the messages with a neutral attitude. And yet, I keep shoving the unwanted cards back into the deck, as if that could change anything. All I’m doing is postponing the pain by trying to avoid the inevitable. Life has all the time in the world to teach—but mine is limited. The reward of self-deception is that I get to start over from the starting line again. Always.
Spring nights radiate hope, even here in the Netherlands. The Fool, after a sleepless night, started her journey at dawn again. I’ve lost count of how many times now. She still avoids the beaten path, though she steps forward with less and less optimism and childlike purity. It’s confirmed: the Major Arcana is not a single completed cycle. It repeats in loops, not necessarily in order. It keeps throwing us back to unresolved stages until we finally learn the lesson.
If pain has taught me anything, it’s that I don't let it sink deep by now, I take it less seriously. In my interpretation, the Fool carries a slightly different meaning, though I’ve tried to preserve the original system of symbols. In my deck, the card also speaks of restarts, about the contentment of having those intimate, familiar gestures with which you dust yourself off after getting up from the ground, the instinctive way you turn your face toward the light. You are free again, and once more it’s your choice—whether you head back toward the minefield, or whether this time you activate your survival instinct.
This week, I designed the presentation for my Tarot deck—packaging, guidebook, everything. I did it for the publishers, but it turned out to be useful: it exposed the gaps, the unfinished parts, and pulled my thoughts together. It took a whole day just to write the letter, but even that wasn’t wasted. I had to articulate why I’m doing all this, to whom, what I expect from it, how I can-want to support the marketing side. As I wrote, it gradually came into focus. It’s astonishing how much time these extra loops take away from productive work—and somehow I never count them into the process. I have no idea how this project will come to life, even though I’ve got a neat little list of pros and cons about self-publishing versus working with a publisher. The work is therapy—I have things to recover from—but the moment is fast approaching when I’ll need to focus on the goal and bring nearly a year’s work into reality.
I suppose I could have chosen a shorter, more manageable project to get through this. So much for survival instinct.
---
Hét hónapja élek a Tarot világában, ezt olvasom, írom, rajzolom, álmodom. Már folyékonyan beszélek a szimbólumok nyelvén, a kártyákkal akadálytalan a kommunikáció, bár nem mindig örülök annak, amit mondanak. Minden Tarot-könyv azt javasolja, hogy kártyavetés előtt tisztítsd meg a gondolataidat és pártatlanul fogadd az üzeneteket – én továbbra is visszatuszakolom a nemkívánatos elemeket a pakliba, mintha bármit számítana. Tökéletesen értelmetlen megoldás: csak nyújtom a szenvedéseimet azzal, hogy megpróbálom elkerülni az elkerülhetetlent. Az élet ráér tanítani, az én időm viszont véges. Az önámítás jutalma, hogy cserébe kezdhetem újra a startvonalról. Mindig.
A tavaszi éjszakák reménnyel vannak átitatva, még itt Hollandiában is. A Bolond, egy átvirrasztott éjszaka után ma hajnalban ismét útra kelt. Már nem is számolom, hányadszor. Továbbra is kerüli a kitaposott utat, bár egyre kevesebb optimizmussal és gyermeki tisztasággal lépked előre. Bebizonyosodott: a Nagy Arkánum nem egyetlen lejátszott kör. Ciklikusan ismétlődik, de nem feltétlenül tartja a kronológiát. Vissza-vissza lök minket a megoldatlan szintekre – tanulni.
Ha valamire megtanított a fájdalom, az az, hogy le tudom győzni, egyre kevésbé engedem mélyre vagy veszem komolyan. A bolond az én olvasatomban kicsit más jelentést kap, bár igyekeztem az eredeti szimbólumrendszert megtartani. Az én kártyám kicsit az újrakezdésről is szól, amikor meghitt, otthonos mozdulatokkal porolod le magad miután felálltál a földről, és ösztönösen fordítod az arcod a fény felé. Ismét szabad vagy, ismét tiéd a döntés, hogy az aknamező felé indulsz vagy esetleg ezúttal csiholsz magadban életösztönt.
Ezen a héten megterveztem a Tarot paklim prezentációját, csomagolást, guidebook-ot, mindent. Bár a kiadók miatt csináltam, nagyon hasznos kerülő volt, rávilágított a hiányosságokra, a kidolgozatlan részekre és összerántotta az agyam. Egy egész napig tartott megírni a levelet is, de bizonyos szempontból ez sem volt hiábavaló: meg kellett fogalmaznom, hogy miért, kinek csinálom ezt az egészet, mit várok tőle, hogyan tudom, akarom a marketing részt támogatni. A levél írása közben szépen kikerekedett. Elképesztő, hogy ezek az extra körök mennyi időt elvesznek a produktív munkából és ezt valahogy sosem sikerül beleterveznem a folyamatba. Fogalmam sincs, hogy hogyan fog ez a projekt megvalósulni, pedig szép kis listám van a pro és kontra self publication - kiadó témakörben. A munka terápia, van mit kihevernem, de rohamosan közeledik a pillanat amikor a célra kéne koncentrálni és valóra váltani közel egy év munkáját.
Azért esetleg választhattam volna egy rövidebb elfutású projektet a túléléshez. Ennyit az életösztönről.
