Update

Life doesn’t really care much about my plans.

I threw myself into a crowdfunding campaign with absolutely no prior experience and, naturally, at the worst possible time. If anyone is thinking about doing the same, let me save you some trouble: first, you’ll need an audience. You’ll need followers, polished marketing materials, a strategy, posts and newsletters written in advance, plenty of images—because once the campaign starts, there’s no time left to think. You’re supposed to be visible all the time. And, of course, don’t launch in the middle of summer, when everyone is on holiday.

It also helps if you have nerves of steel and the kind of stone face that lets you shamelessly keep promoting yourself, sharing your posts everywhere, and squeezing your way into every possible forum.

I had none of those things when I started, so the fact that I’ve made it this far already feels like a small miracle. I can already see that the campaign is probably doomed to fail. But giving up? That’s just not who I am.

Still, it has been worth it in one very important way: it put me on people’s radar. Three publishers have approached me, and two galleries in Italy have selected my work for exhibition. So much for careful planning. As exhausted as I am, I’m moving forward.

My plans for my personal life, naturally, fell apart as well.

As soon as I got my strength back, I truly started enjoying my freedom. I realized I was perfectly happy on my own. I decided, "Never again..." And that, apparently, was the moment the universe smiled and said: "we shall see". Clearly, there are still lessons I haven’t learned.

So I’m making my way carefully through this adventure park, and for the first time in my life, I’m willing to admit that I’m not an easy person to love. I’ve been hurt more deeply than I ever realized, and my wounds heal slowly. My tolerance—and my ability to cope with disappointment—have fallen well below zero. It takes an extraordinary amount of patience to be with me.

And somehow, he has it.

I keep trying to come up with a thousand excuses, but none of them hold. I never wanted any of this—not like this, and certainly not now. I don’t have the time for it, and my mind is already stretched too thin. But life doesn’t work that way.

When he’s near, an incredible warmth washes over me. His presence feels familiar, safe—as though I’ve known this feeling forever, even though I never have. Until now, love has always meant storms to me. A roller coaster. Constant anticipation. Chaos.

This is different.

Gentle waves carry me instead. There’s no trembling, no uncertainty, no games, no strategy. Just the quiet, unfamiliar feeling that I’m exactly where I’m supposed to be. I hear him breathing beside me—almost purring—and I sleep more deeply than I have in years. The wrinkles life has carved into my soul begin to smooth away.

For the first time, I’m no longer worried about what comes next. For the first time, I truly feel that NOW is what matters.

Love has so many faces. So many lessons.

My notebook is slowly filling up. I’d like to believe there won’t be any more lessons after this—but by now, I no longer dare to make declarations like that.

There is nothing rational about our relationship. We come from opposite ends of the world. Our skin is a different color. We speak different languages. We move to different music—though the overlap keeps growing. :-) Different forms of art set our imaginations on fire.

And yet we are inspired by the same things. We live by the same values.

-----

Az élet nem igazán van tekintettel a terveimre. Belekezdtem a crowd-funding kampányba, természetesen minden előkép nélkül és a lehető legrosszabb időzítéssel. Ha bárkinek eszébe jutna nekifutni, csak szólok: előbb követőkre lesz szüksége, kész marketinganyagra, stratégiára, előre megfogalmazott posztokra-levelekre, képanyagra, mert hogy gondolkodni nincs idő, folyamatosan jelen kell(ene) lenni. Ja és természetesen nem nyárra kell időzíteni az indulást, amikor mindenki nyaral. 

Nem árt továbbá, ha az embernek acél idegei vannak és szobormerev arca ahhoz, hogy pofátlanul tolja-ossza a posztjait és furakodjon be minden lehetséges fórumra. A felsoroltak közül nekem egyik sem volt meg induláskor, ezért csoda számba megy, hogy eljutottam addig, ameddig. Már most látom, hogy a kampány kudarcra van ítélve, de persze nem adom fel, az nem én lennék.

DE: Arra nagyon jó volt, hogy belopjam magam a köztudtaba. Három kiadó is lecsapott rám és két olasz galéria is beválogatta a műveimet. Ennyit a tudatos tervezésről. Bármennyire is fáradt vagyok, megyek tovább.

Természetesen a magánéletemre vonatkozó terveim is kudarcot vallottak: amint visszatért az erőm, élvezni kezdtem a szabadságot úgy igazán, rájöttem, tök jó nekem egyedül. Elhatároztam, hogy soha többet...nnna, akkor az égiek megmutatták, hogy ezen a vonalon még nem végeztünk. Nyilván van még lecke, amit nem tanultam meg. 

Óvatosan lépkedek előre az akadálypályán és életemben először felvállalom, hogy nem vagyok egyszerű eset. Komolyabb sérüléseket szereztem, mint gondoltam, nehezen gyógyulnak a sebeim. A toleranciám és a kudarctűrésem jóval nulla alatt van, rengeteg türelem kell hozzám. És neki van.

Próbálok ezer kifogást találni, de nem megy. Nem akartam ezt az egészet, nem így és nem most: nincs rá időm, agyam meg végképp. 

De ez nem így működik. 

Elképesztő melegség jár át a közelében, ismerős energia, biztonság. A szerelem az én olvasatomban vihar, hullámvasút, állandó készenlét, őrület. Most csendes hullámok ringatnak, nincs remegés, bizonytalanság, nincsenek játszmák nincs taktika. Csak az a furcsa érzés, hogy jó helyen vagyok. Hallom ahogy szuszog, dorombol mellettem és jobban alszom. Az élet által vetett ráncok a lelkemben kisimulnak. 

Már nem érdekel, hogy hogyan lesz tovább, most először érzem, hogy a MOST a fontos. 

Mennyi arca van a szerelemnek, mennyi lecke. Lassan betelik a füzetem, jó lenne, ha nem lenne több, de persze már nem merek kijelenteni semmit. Semmi racionális alapja nincs a kapcsolatunknak, a világ két ellenkező pontjáról származunk. Más a bőrünk színe, más nyelvet beszélünk, más zenére mozdulunk, bár egyre több az átfedés :-) a művészet más területei lobbantják lángra a fantáziánkat. 

De ugyanazok a dolgok inspirálnak, és ugyanolyan értékek mentén élünk.